
[...]- Todoroki!- nyögtem fel fájdalmakkal hangomban, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni eddigi életem során, hogy ilyen nehéz helyzetbe fogok kerülni. - Jól vagy? -kérdezte miközben kezeimet szabadította ki fájdalmas béklyóimból. - Meg vagyok,még élek...- éreztem, hogy testem súlya ólommá válik, és rázuhan a fiú testére. - Hála az égnek, hogy nem esett nagyobb bajod!- mondta elcsukló hangon, miközben átölelt. Sérült karjaim miatt csak a megkönnyebbülés könnyei fakadtak ki szemeimből, hogy láthatom és hallhatom őt. Majd engedett az öleléséből, és finom csókkal üdvözölt. [...]All Rights Reserved
1 part