Ami nem Volt megirva..

Első fejezet

Léna és Domi már az általános óta ismerték egymást. Nem voltak a tipikus "legjobb barátok", akik minden nap egymás nyakán lógnak, de valahogy mindig megtalálták egymást - egy mosoly, egy belsős poén, egy pillantás a folyosón. Mindenki azt hitte, hogy ők ketten... valami több. De ők mindig csak nevettek ezen.

- „Mi? Dehogy! Csak barátok vagyunk." - mondta mindig Léna, és Domi csak nevetett rá.

Csakhogy valami megváltozott. Nem lehetett tudni pontosan mikor - talán amikor együtt maradtak bent a suli után, vagy amikor Domi egyre többször írt rá estéként, csak úgy, minden ok nélkül. Léna szíve kicsit gyorsabban vert, ha meglátta a nevét a kijelzőn.

Aztán jött az a hétvége. A buli.

Léna szinte ragyogott azon az estén. Egy apró kis ruha, amit hónapok óta nem mert felvenni, végre rajta volt. Domi meg... nos, Domi csak bámult rá. Nem mondott semmit, de a szeme mindent elárult.

És mégis... pár nappal később Domi újra együtt volt az exével. Semmi magyarázat, semmi üzenet. Csak ott volt: egy kép az Instagramon, együtt, kézenfogva.

Léna gyomra görcsbe rándult. Nem értette. Írt neki. Egyetlen szó nélkül, csak:
„Miért?".

A válasz sosem jött. Csak a "látta" felirat. Napokig semmi. Hetekig.

Aztán egy nap, mikor Léna az utcán sétált, hirtelen meglátta őt. Ott állt Domi, a túloldalon, egyedül. A szemük találkozott egy másodpercre. Léna csak továbbsétált, mintha semmit sem érezne. Mintha nem fájt volna. Mintha nem emlékezne minden egyes kimondatlan szóra.

De Domi nem bírta ki. Még aznap este írt:
„Hiányzol."

És Léna válaszolt. Mert volt valami benne, amit nem tudott elengedni.