Ébredő Mítosz

Prológus

Az éjszaka csendjét csak a távoli autók zaja törte meg, ahogy Szöul fényei lassan elhalványultak a város peremén. A hold aranyló fényével simogatta a régi templom romjait, melyek mélyen a föld alatt rejtőztek, a város zajától távol.

Senki sem tudta, hogy ezen a helyen évszázadokkal ezelőtt egy ősi sárkány szunnyadt, ereje pedig még most is vibrált a kövek között. Az emberek már elfeledték a legendákat, a mítoszok csak mesék voltak, amiket az idő pora takart be.

De valaki még mindig hallotta a sárkány hívását.

Sunmi, a fekete hajú lány, aki az egyetemi könyvtárban ült, érezte a szívében azt a különös, szinte fájdalmas húzást. Egy erőt, amely nem emberi volt, mégis benne élt. Tudta, hogy nem véletlenül született ebbe a világba.

Eközben a város másik oldalán Joon-sik lépteinek halk nesze egy árnyékhoz hasonlított. Félvérként a múlt terhét hordozta magán, de a jövőt is - egy jövőt, ahol a sárkányok és az emberek újra találkozhatnak, vagy örökre elvesznek egymás számára.

Az éjszaka csendjében valami megmozdult. Egy ősi erő ébredt.

És a két út, amely eddig párhuzamosan futott, most végre találkozni készül.