Still with you

Az ember sokszor összezavarodhat. Elbizonytalanodhat. Hiszen az élet egyszerre gyors és lassú, egyszerű és nehéz, túlságosan rövid, mégis sokkal hosszabb, mint azt fel lehet fogni.

És mit tesz az ember, ha örökké fiatal akar maradni? Tinédzser, nem gyermek, nem is felnőtt még, csak egy egyszerű lény a földkerekségen, aki még túl fiatal ahhoz, hogy a világ gondjaival törődjön, de ahhoz viszont túl idős, hogy figyelmen kívül hagyja az igazán fontos dolgokat.

Minden pillanatot megragad. Minden percet úgy él, mintha az utolsó lenne, és minden döntését csak később gondolja át - nem egyszer megbánva azokat.

És ha túl koran nő fel? Ha nem élheti át mindezt? Vagy ha éppen attól fél, hogy egyszer csak eljön a reggel, amikor felébred, realizálva; ennyi volt?

Mi van, ha az ember azért szereti annyira az emlékeket, azért gondol vissza rájuk oly' sokszor az élete folyamán, mert fél? Fél, hogy soha többé nem lehet olyan gondtalan, mint régen volt?

Fél, hogy soha többet nem lesz olyan boldog?

Talán.