EN TRANSIT
  • WpView
    Reads 35
  • WpVote
    Votes 3
  • WpPart
    Parts 3
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published Tue, Jul 1, 2025
„Érezted már úgy, hogy bármit is teszel felesleges? Nem?Én már igen. Olívia Watson vagyok.Van egy báttyám Oliver,az anyám Brooklyn az apám pedig Nick.A szüleim szétmentek,apám New York-i mi pedig....Nos mi pedig állandóan költözünk.Most éppen Miamiba tartunk.De laktunk már Torontoban,New Yorkban,New Orleansban és Párizsban is.A legutóbbi volt az utolsó a mostani költözésünk óta.Nekem sosem voltak igazán barátaim.Mindig is a családom volt a legfontosabb.Anya szerint ez az utolsó költözésünk.Remélem is.Egyébként én 15 vagyok a báttyám meg 17. Ha pedig rólam kérdeznétek...Nos talán azt mondanám,hogy nincs igazán személyiségem.Vagyis nem tudom,hogy szeretek-e olvasni,azt hogy miben vagyok jó mivel a sok költözés miatt semmiben sem volt lehetőségem kiteljesedni.Annyit tudok magamról, hogy szeretek filmet nézni.És remélem,hogy Miamiban lesz időm ezt azt kipróbálni.Azthiszem ez tényleg egy új kezdet. De akarom én ezt a kezdetet?Még nem tudom..." ___________ -Kitalált történet. -A borítókép saját gyártmány. -Tíz éven aluliaknak nem ajánlott,néhol depresszió és nehéz témákat boncolgató mű.
All Rights Reserved
#24
krimi
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • Morales II. - A múlt nem enged  ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️
  • Deadly Attraction
  • Közel
  • Barátság extrákkal? (Befejezett) ✔️
  • Örökké a tiéd!
  • vissza a jégre
  • Tiltott dobás
  • Sötét örökség
  • A seggfej szobatárs
  • Behálózva

Azt hittem, az idő mindent elintéz majd. Hogy a nevek elkopnak, az arcok elhalványulnak, az emlékek pedig egyszer csak ködbe vesznek. Hogy ami egyszer összetört, az ott marad a múltban, ahova tartozik. Amaya nem így gondolta... Gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazokon az utcákon futottunk, ugyanazokat a titkokat suttogtuk el a sötétben, és ugyanazok elől menekültünk. Testvérekként, barátként nőttünk fel... egészen addig, amíg több nem lett belőle. Valami, amit féltettem, őriztem, hogy el ne veszítsem, de ő máshogy döntött. Amint betöltötte a tizennyolcat, eltűnt. Elment, egyetlen szó nélkül. El sem búcsúzott. Nem hagyott üzenetet magyarázot, csak kilépett az életemből, mintha soha nem is létezett volna. Megtanultam együtt élni vele vagy legalábbis ezt hittem. Elfelejtettem a múltat. Falakat húztam magam köré, vastagabbakat, mint bármelyik páncél. Nem bízom és nem is kötődöm senkihez többé. Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit közel engedjek magamhoz. Mindegy miért van most itt, és az is, hogy miért tért vissza. Ezt az ajtót mélyen elzártam magamban, ami mögött még mindig ott áll a fiú, aki hitt. De azt az ajtót... soha többé nem nyitom ki. Amay és Diego története a múltba tekint vissza. valaha ismerték, talán még szerették is egymást. Vajon van számukra még remény? Tarts velem és elmesélem! ‼️🔞Trágár szavakat és erotikus részeket tartalmaz!🔞‼️

More details
WpActionLinkContent Guidelines