Határeset

Delia évek óta küzd a mentális egészségével. Több szakemberhez is ellátogatott, de gyakran kellett újat keresni - nem azért, mert nem próbálkozott, hanem mert sosem érezte igazán biztonságban magát ahhoz, hogy megnyíljon.

Mostanra azonban új dolgok derültek ki.

De milyen érzés az a pillanat, amikor végre nevet kap az, ami évek óta árnyékként kísért? Amikor kimondják, mi okozta a szenvedést - és hirtelen fény vetül valamire, ami mindig is ott volt, de érthetetlenül különállónak tűnt? Az érzés, hogy elhagyatottnak érzed magad, mert másnak látod magad, mint a többiek - hirtelen értelmet nyer.

Ezt az érzést próbáltam megfogalmazni, miközben egy rövid ismertetőt is írtam a borderline személyiségzavarról.

Fontos megjegyzés:
Nem vagyok szakember, és nem azonosulok Delia történetének diagnózisával - előfordulhat, hogy a leírtak nem teljes mértékben pontosak. Ha érdekel a téma, mindenképp olvass utána megbízható forrásokból, és soha ne végezz öndiagnózist! A borderline személyiségzavar jóval összetettebb annál, mint amit az intenzív érzelmek vagy az instabil kapcsolatok alapján el lehetne dönteni. Ha a saját élményeid alapján gyanakodsz, még alapos utánajárás után is, kérlek, fordulj pszichológushoz vagy pszichiáterhez!