ALAN(i)

Még egy tűzisten számára sem fenékig tejfel az élet, még akkor sem, ha nem az a bizonyos nagybetűs, amivel mi is küszködünk.
Rugin egyszerű fickó, nem bonyolít semmit. A szerelmi életét sem, már amikor éppen van neki.
Alani és Rugin szerelmének története a kezdetek óta a fejemben volt, de az első részbe sehova nem tudtam beszuszakolni. Időben túl régen játszódik, és hosszú is lett volna, a fő ok viszont az volt, hogy mindig Rugin hangján szólalt meg bennem.
Félretettem, sőt lemondtam a megírásáról. Rugin ezzel nem értett egyet. Nem is értem, hogy képzeltem! Elkezdtem írni a Vigyázz rám! 2. részét, de ő folyton dörömbölt és hangoskodott.
Azért ez kicsit gyanús, nem? Mintha valami komoly elmebajom lenne.
Majd ha te is írsz egy történetet, rájössz, ez teljesen normális. (okoskodó smile) Mindannyian bennem élnek, Rugin pedig egy harsány fickó, nem adja könnyen magát.
A cím Alan(i), de a történetet Rugin meséli, hogy (eleinte) Alan érkezése miként változtatja meg az ő szélcsendes életét, és okoz benne számtalan vihart.
Ez az írás jóval szókimondóbb, meg van tűzdelve felzaklató történetekkel és erotikus tartalommal.
Nem fogok a részek előtt figyelmeztetéseket kiírni, mert ha nem bírod az ilyesmit, inkább el se kezd! Mondanám, hogy férfi-férfi, meg ez meg az, de mivel a történet nem is emberekről szól... hagyjuk. Az én elmémnek is el kellett rugaszkodnia..., és picit sem egyszerű egy halhatatlan, több ezer éves tűzisten helyébe képzelnem magam.
Végül ez lett...
A fejezetek szándékosan rövidebbek, mint a fő történeté. Rugin nem szószátyár, tömören fejezi ki magát.
Akkor én most be is fejezem a felvezetést, és átadom a szót az egyik kedvenc tűzistenemnek: