HIRTELEN MÉLYÜL

A Szilágyi Endre gimnázium nem szerepel Budapest legendás iskolái között. Rozsdás korlátok, betonudvar, repedezett falak, leváló vakolat, neoncsöves világítás, ami néha villog vagy búg, kiégett arcok, ritkán inspiráló kivételek.

Kádár Eleni végzős. Számára ez az iskola egyensúly a rendszer és a káosz között - van, hogy néha tényleg semmi nem működik, mégis minden működik valahogy. Egy éve maradt. Egy év, amikor még bárkinek azt mondhatja, „gyerek vagyok". Idén még számít, hogy milyen volt az őszi iskolai kirándulás, hogy ki engedte előre a büfében, vagy hogy mit jelentett az a félmondat egy tanártól. Tudja, hogy fájni fog ha ennek vége, ezért nem akar kimaradni semmiből. Figyel, elemez, túlél és közben reméli, hogy valaki észreveszi.

Rajnavölgyi Márton idegenként érkezik. Kifáradt, középszerű diplomás. Tudása tankönyvi, a motivációja pedig az egyetem után elkopott. Nincs kedve tanítani, legalábbis nem úgy, ahogy elvárják. Máshoz viszont nem ért, így lesz a próbaidős része valaminek, amihez túl fáradt és ami túl későn jött el. A kollégái szerint majd beleszokik, ő viszont inkább attól fél, hogy még jobban kikopik.

A diákok nem érdek nélkül néznek rá - mert fiatal, mert nem sablon, mert valami más.
Kádár Eleni pedig túl hosszan néz vissza. Nem flörtöl, nem kérdez, csak ott ül a padsorban és jegyzetel.
És ettől Márton megijed, mert Eleni mindent képes lehet elrontani.
Ők ketten nem illettek össze.
Sem korban, sem sorsban.
Ez nem szerelem volt első látásra.

Hirtelen mélyül - egy történet két szeretethiányos emberről.