Scarlet Heart

Prológus - A kés és a rózsa

A vér lassan kúszott végig a padlón. Apró cseppekben kezdte, majd csíkokká vált, vörös erekként szőve át a hideg csempét. A nő szeme nyitva volt - mereven bámulta a mennyezet repedéseit, mintha az utolsó pillanatban is választ keresett volna valamire, amit már sosem mondhat ki.

A kés a mellkasában állt, mélyen, határozottan. Nem úgy, mint egy véletlen mozdulat. Nem úgy, mint valami, amit maga ellen követett el.

Kezében egy fekete rózsa feküdt. Tökéletes volt. Minden szirma ép, épp csak egyetlen csepp vér pettyezte meg a szélét.

Odakint csend volt. Az utca túloldalán még égtek a ballagási lampionok. A szomszédok nevetgéltek, a zene halkan szólt. A világ ünnepelt. Egy élet véget ért, de senki sem hallotta a sikolyt.

Sienna Moray aznap este felnőtté vált - akkor is, ha csak tizennégy volt. Amikor meglátta édesanyja testét a konyhában, valami eltört benne. Nem kiabált. Nem sírt. Csak állt ott némán, mintha egy festmény része lenne. A szeme előtt az egyetlen dolog, amit újra és újra felidézett: a rózsa. Az a lehetetlenül fekete rózsa.

A rendőrség szerint baleset volt. Talán öngyilkosság. Talán valami más. De egyik válasz sem volt igazán válasz.

Egy héttel később a Moray család elköltözött. Egy új városba. Egy új házba. Egy új életbe, ahol az emlékeket falak mögé lehetett zárni. Legalábbis ezt hitték.

De a fekete rózsa azóta is megjelenik - évente egyszer, pontosan azon a napon.

És valaki tudja, mi történt!