SokkolĂł Ă©lmĂ©ny volt Ăgy lĂĄtni az iskolĂĄt, a falakon visszaverĆdĆ kĂ©k fĂ©nyt, a sĂĄrga szalagokat, a zokogĂł diĂĄkokat, a tanĂĄrok sĂĄpadt arcait. Az egyenruhĂĄm pulcsijĂĄnak az ujjĂĄt kellett hĂșzogatnom, hogy az eltakarja a kezemre szĂĄradt vĂ©rt miközben mellettem a földre tĂ©rdelve zokogtak, Ă©s Ă©n nem tudtam mit tenni. Az agyam Ă©s a szĂvem felvĂĄltva zakatolt, Ă©s abban a pillanatban, ahogy a szemem a bejĂĄrat feletti vĂ©sett mintĂĄra tĂ©vedt a maradĂ©k vĂ©r is megfagyott bennem Ă©s hirtelen, mintha az utolsĂł kirakĂłs is a helyĂ©re kerĂŒlt volna. Mit is tanultunk az önzĂ©s Ă©s a hiĂșsĂĄg szimbĂłlumĂĄrĂłl?
PiĂč dettagli