A helyettes

Moobon lazán nekidőlt a korlátnak, sőt ki is hajolt rajta.
- Hogy is van ez a dolog a veszélyérzettel? - Jeongnak ez attól függetlenül jutott eszébe, hogy eldöntötte, ma tesztelni fogja a Helyettes válaszait.
- Hm? Veszélyérzet?
- Nem félsz, hogy lezuhansz? Ha meglöklek. Akár véletlenül. Én is kockázatvállaló vagyok persze, de azért számolok a következményekkel. Csodálatra méltó ez a bizalom.
- Valóban? - Moobon elvigyorodott, de még így is maradt benne némi tartózkodás. - Te létező vagy, ezért nem értheted.
- Miért, te nem vagy az? Egy nem-létező entitással beszélgetek?
- Mondom máshogyan. Van tested. Nekem is van persze... de ez csak a látszat miatt kell, hogy emberközelibb legyek. De ti test nélkül nem működtök. Én igen. Ha úgy vesszük, most sem itt vagyok, csak ide vetülök ki. Ha ez a test megsemmisülne, kapnék egy másikat.
- Látom, a filozófia nem erős oldalad - Jeong unottan dőlt a falnak. - Minden létezőnek van valamilyen kiterjedése. Mondhatod, hogy test nélkül is elműködsz, de a hardver-szoftver kettőssége rád is igaz. Ilyen értelemben még fokozottabban is. Nem a „test" a lényeg és nem is valamiféle „kivetülésről" van szó. A lényeg a kiterjedés. Az talán még a szellemeknek is van, csak másmilyen. Szóval azért van ekkora ősbizalmad, mert megszoktad, hogy mások működtetnek? Mondhatod azt is, hogy a létezésed meglehetősen esetleges. De képzeld, az enyém is az, ahogyan mindenkié.