Kőfal

Hiro, a fiatal, ünnepelt író egyetlen nap alatt veszíti el azt, ami a legfontosabb volt számára. Szerelme önként távozik az élők közül, és azóta minden utcasarkon szánakozó pillantások és üres, együttérző mondatok várják. A tehetetlen düh, amit magában hordoz, lassan mérgezni kezdi, míg végül elhatározza: eltűnik a világból.
Egy elfeledett, világvégi faluba menekül, ahol senki nem ismeri, és ahol falat emel maga köré - egy falat, amin senkit nem akar átengedni. Művészt soha többé - ezzel a kijelentéssel hagyja maga mögött a fővárost.
Csakhogy az élet nem kérdezi meg, elfogadja-e a sorsát. Már az érkezés napján összefut Seivel, a helyi fiúval, aki épp ellenkező irányba vágyik: innen rohanna a fővárosba, az ismeretlenségből a nyüzsgésbe. Lassan, óvatosan közelednek egymáshoz, de Hiro számára minden lépés Sei felé árulásnak tűnik a halott szerelme emléke ellen. Sei pedig maga sem tudja, mit akar - csak azt, hogy Hironak köze van ahhoz, amit keres.
És ott van Yu, Hiro régi barátja, aki a maga önző módján keveri a kártyákat, és újabb bonyodalmakat hoz. Mígnem megjelenik az a személy, akitől Yu a legjobban félt: a saját gyenge pontja. Aki közel kerül, túlságosan közel... és akinek többé nem tud nemet mondani, bármennyire is szeretné.
Egy falu, ahol az idő lassan telik - és ahol a múlt elől nem lehet igazán elmenekülni. Mert néha a falakat, amiket magunk köré építünk, belülről kezdi rágni valami.