Solana egész életében azon volt, hogy elrejtse a sebeit. Csendben volt, mosolygott, és amikor lehetett menekült. Carlos volt a menedéke, a legjobb barátja, a szerelme... Az egyetlen, aki mellett biztonságban érezte magát. Az egyetlen, aki képes volt mosolyt csalni az arcára, amikor legszívesebben csak sírt volna.
De a biztonság törékeny.
Néha elég egyetlen pillanat, egy rossz mozdulat, és a múltad felemészti a jelenedet. Visszaránt, nem ereszt, és inkább hátat fordítasz mindennek. Egyszerűbbnek tűnik egy olyan életet kialakítani, amiről azt hiszed, hogy nem árnyékolhatja be a múlt.
Solana új élete látszólag Carlos mentes. De vajon teljesen meg lehet szabadulni egy olyan köteléktől, ami minden sejtedben ott van? Vajon van elég hely a jelenben a régóta hordozott sebeknek, na meg annak a fényesen csillogó eljegyzési gyűrűnek, ami Solana ujján díszeleg?
Chelsea Norton szinte mindennél jobban szereti a baráti társaságát, azonban van egyetlen egy személy, akivel valamiért sohasem találta meg a közös hangot. Mindig csipkelődtek vagy összekaptak valamin és ezt nem tudták kinőni. Az iskola végeztével mindenki ment a saját útjára, ki táncolni, ki versenyezni, de nem szakadtak el egymástól. Amikor csak tudták együtt töltötték az idejüket, ami néha Chelsea és Lando számára túlélő játékhoz volt hasonlítható. De mi fog akkor történni, ha ez átvált óvásba? Ha féltékenyek lesznek és elkezdenek valami egészen mást érezni? De persze a makacsságuk miatt eszükben sincs bevallani a másiknak, hogy mit éreznek. Vagy talán marad minden a régi, folytatják a szekálódást?
2024. 02. 11.