Emily, a főszereplő egy átlagos lánynak gondolja magát, a fejében csak az utolsó nehéz év és a bulik járnak. Álmában se hitte volna, hogy boszorkány, amit az egész család remélt, hogy nem lesz. Ez is óriási titok volt, és a természet feletti iskolában, ami már nagy városban, messze van a jelenlegi otthonától, fény derül további családi titkokra. Ereje megjövetele után, teljesnek érzni magát és az iskolában tele lesz érzelmekkel. Szerelem, vágy, csalódás, árulás, szomorúság, és egy szomorú vagy boldog iskolás élet befejezése?
Részletek:
"- Tudod... - nézett mélyen a szemembe Castiel. - Igazán mondhattad volna, hogy összejöttetek... - mondta ki olyan csalódott hangon, hogy belefájdult a szívem, és bűntudatom lett. Pedig nekem most nagyon boldognak kéne lennem. Nem hiszem el, hogy tud ennyire befolyásolni! - Megértettem volna. Úgy se esett volna jól... - nézett el másik irányba, de láttam a szemében a csalódottság mögött megbújó fájdalmat is. - De így még rosszabb. Adj egy kis időt, hogy feldolgozzam, és újra jó barátod tudjak lenni... - mondta nagyon halkan és vissza sétált a kollégiumba. Én pedig? Ott maradtam a sok érzelemmel, amik kavarogtak bennem, amiket nem tudtam kimondani, vagy mutatni. Üvölteni tudtam volna, magamban üvöltöttem is egy nagyot. Ekkor elkezdett esni az eső, olyan nagy szemekben és gyorsan mintha a felhő, amiből esik is dühös lenne, dörgött és villámlott. Olyan szél fújt, hogy a hajam úgy lebegett vizesen is mintha ventilátorral fújnák közelről. Nem tudtam mit csinálni, éreztem a bőröm alatt, hogy ezt most én csináltam... Az én vihar felhőm szakad most rám és az iskolára, de nem tudott érdekelni. Vissza ültem a hintára és csak néztem az eget. A szürke sötét árnyalatai kavarogtak felvettem, és talán bennem is."
*Az egész történet általam van kitalálva, és a dalszövegek és egyebek is. Kérlek ne másol
All Rights Reserved