CURSED✅ [Dark Love]

"Ne... kérlek-ne tedd ezt!" - zokogott Seraphina, hangja elcsuklott, miközben legidősebb bátyja csuklójába kapaszkodott. "Jó leszek. Megteszem, amit mondasz, csak ne-"

Éles csattanás visszhangzott a szobában, ahogy a tenyere az arcába csapott, és a márványpadlóra zuhant. Fájdalom áradt szét a bőrén, de semmi volt a mellkasát mardosó rettegéshez képest.

Fentről a hangja hideg volt. Mozdulatlan.

"Hozzá fogsz menni feleségül."

Vadul megrázta a fejét, hátrakúszott, amíg a gerince a falnak nem ütközött. "Ő egy szörnyeteg" - suttogta, lélegzete remegett. "Nem ember. Kérlek, ne kényszeríts erre. Meghalok."

Második bátyja leguggolt elé, durván megragadta az állát, kényszerítve, hogy ránézzen. Ajkai meggörbültek, tekinteében nyoma sem volt melegségnek.

"Akkor halj meg."

Elállt a lélegzete.

"De a feleségeként fogsz meghalni."

A mögöttük lévő ajtó nyikorogva kinyílt. Nehéz léptek. Az apja belépett, arckifejezése megfejthetetlen volt. "Zárd be ebbe a szobába!" - parancsolta. "Nem léphet ki az esküvője napjáig."

Sera rángatózott, miközben kezek ragadták meg, és a hatalmas vasajtók felé vonszolták. "Ne! Kérlek! Atyám, kérlek!"

De rá sem nézett.

Mielőtt becsapódott az ajtó, az utolsó dolog, amit látott, a testvérei voltak, akik közömbösen álltak egymás mellett, miközben őt a halálnál is rosszabb sors veti a földre.

Aztán sötétség.

És csak a fojtogató igazság maradt.

Áldozat volt.