A hó ropogott a cipője talpa alatt, ahogy mindenkit kerülgetve nyomult előre a zsúfolt tömegben, sálja mögé bújt meg a széltől, mi havat ígért az éjszakában. Arra az egy pillanatra sem állt meg, hogy megcsodálhassa az elé táruló látványt, a magas városi karácsonyfát, mely meleg fényárban úszott. Legalább csak arra az egy pillanatra átadhatta volna magát a közelgő karácsony szellemének és hátra tuszkolni azt a tényt, hogy az ünnep úgyis arról szól, ki tudott minél drágább ajándékot venni szeretteinek, ezzel is megnyerve azt a ki nem mondott versengést mindenki közt. Nem, neki sietnie kellett. Ugyanis miért is vetne egy futópillantást valami fényes fára, ha azt is csodálhatná akihez rohan? Legalábbis nem nyíltan, még csak nem is közelről. a kávézó hátsó részébe megbújva, kissé úgy érezve, mintha megszállott lenne.