Csend, hó és halál

,,Már nagyon régen úton vagyok. Mintha... menekülnék valami elől. Futok. Rohanok, amíg már nem tudok tovább menni. Lerogyok a földre és csak nevetek. Mert ilyenkor érzem csak igazán azt, hogy magam mögött hagytam őt.

Aztán megint felállok. Összeszedem a dolgaimat, amik csak egy hátizsákból, egy pokrócból, egy ceruzából és ebből az ócska jegyzetfüzetből állnak. Végignézek a végtelen erdőn. Milyen furcsa szófordulat, nem? Mintha ép ésszel be lehetne fogni egy olyan távot, ami végtelen.

És újra futni kezdek. Mert beér. Folyton a nyomomban van, hallom a lépteit, a zihálását, a gondolatait."

-----o-----
Nem fogok hazudni, ez egy földrajzórára írt házidolgozat eredménye. Remélem tetszeni fog:)