Sebekből születő szerelem

Nem volt hangos fájdalom.
Nem voltak nagy jelenetek, csak csendes csalódások.
Azok, amik lassan tanítják meg az embert nem várni semmit.

Ő mindig hitt.
Abban, hogy most más lesz.
Abban, hogy nem hagyják ott.
Abban, hogy a szeretet nem fáj ennyire.

Mire megtanulta elrejteni a mosolyát,
már nem tudta, mikor kezdett el eltűnni önmagából.

És akkor, amikor már nem keresett senkit,
amikor elfáradt a reményben,
valaki megállt mellette.

Nem ígért örökkét.
Nem mondta, hogy minden rendbe jön.
Csak nem ment el.

Talán a szerelem nem hangos.
Talán csak annyi, hogy végre marad valaki.

Két fő fő szereplő: Rebecca és Victor

Rebecca mindig is a szíve mélyére rejtette a fájdalmát.
Mosolyog, nevet, látszólag minden rendben van, de belül sebekkel teli.
Túl sokszor csalódott, túl sokszor hitt rossz emberekben.
Mégis van benne egy lágy erő, ami mindig előre viszi, még akkor is, amikor már nem vár semmit.

Victor komoly, titokzatos és kissé zárkózott.
Nem siet a világra, figyel, és minden részletet észrevesz.
Sötétség van a múltjában, de a jelenben képes megérteni mások fájdalmát.
Nem akar megmenteni senkit, csak ott lenni, amikor a szívek törékenyek.