Viharhullámok

Gazell Livary az a fajta lány, akinek a gondolat és a kimondott szó között néha veszélyesen rövid az út. Olykor túl gyorsan pattannak ki belőle a mondatok, főleg akkor, amikor a legkevésbé lenne szerencsés. Pont ez a féktelen szókimondása sodorta bajba; sikerült magára haragítania valakit, akit jobb lett volna messzire elkerülni, és aki azóta is élénken emlékszik a hangjára.
„- Egy polip is jóképűbb magánál, Mr. Pacahal!"

Alexander Noctari olyan férfi, akit már túl fiatalon megtanított az élet arra, hogy az érzelmek nem gyengeségek, hanem veszélyek. Hideg, kimért, szinte emberietlenül fegyelmezett; a neve messzire elhallatszott, és mindenki tudta, mire képes. Sokan csak Mr. Félelemként emlegették, és akik véletlenül az útjába kerültek, a halál jeges leheletét érezték a tarkójukon.
Mégis akadt valaki, aki nem hajolt meg előtte. Valaki, aki túl bátran, túl őszintén mondta ki a véleményét. Alexander eleinte nem akart foglalkozni vele; egy apró hiba sodorta őket egymás mellé, és úgy tervezte, hogy gyorsan elfelejti. Csakhogy nem ment. A lány makacsul ott maradt a gondolatai peremén.
„- Elnézést, Vénasszony... maga mégsem egy taknyos kölyök."