A jó és a rossz

Tizenöt év telt el azóta, hogy Kion elfoglalta helyét az Élet Fájának királyaként. A birodalom virágzik. A rend szilárd. A béke törékeny - de stabil.

Kion és Rani fia a jövő ígérete. Bölcsebb, csendesebb természetű, mint apja volt fiatalként. Nem a harcban látja az erőt, hanem a megértésben. A nép azonban még mindig a legendás Üvöltés árnyékában méri őt.

És ekkor érkezik a lány.

Egy „kitaszított" oroszlánlány, akit egy éles nyelvű papagáj kísér. Sebzettnek tűnik. Fáradtnak. Üldözöttnek. Története szerint a falkája száműzte.

Az igazság azonban sötétebb.

A lányt gyermekkora óta bosszúra nevelték. Falkája úgy hiszi, Kion uralma miatt pusztult el a saját földjük. Azt tanították neki, hogy az Élet Fája nem az életet védi - hanem elszívja más vidékek erejét. Hogy a király kegyetlen, még ha mosolyog is.

Ő a fegyverük.

Feladata egyszerű:
• férkőzzön be a király bizalmába,
• nyerje el az örökös bizalmát,
• gyengítse meg a királyságot belülről,
• és adjon jelet a támadásra.

A fiú azonban nem olyan, amilyennek elképzelte.

Nem arrogáns, se nem kegyetlen, és nem is zsarnok.

És ez megingatja. De nem eléggé.

A lány végül végrehajtja a tervet. A támadás megindul. Az Élet Fája megsérül. A béke összeomlik. Az árulás nyilvánvalóvá válik.

Kion kénytelen szembenézni a múlttal - egykor ő maga is adott esélyt egy bosszúra nevelt oroszlánnak. Most azonban a helyzet súlyosabb. Több az áldozat. Mélyebb a seb.

A kérdés már nem az, hogy a lány képes-e megváltozni.

Hanem az:
• Megérdemli-e az esélyt?
• Lehet-e jóvátenni azt, amit tudatosan tettek?
• És képes-e az örökös úgy vezetni, hogy nem az apja árnyékában él?