A halál tánca

Abbysus, a mágia és a csillogás egykori fellegvára haldoklik. Ahogy a Mer-háló éltető áramlatai visszahúzódnak a világ kőfalai közé, az egykori rend helyén csak a bomlás néma káosza maradt. A Mágusok Tanácsa tehetetlen szemtanúja csupán, amint az évezredes Szövetség tartóoszlopai sorra megroppannak az ősi ígéretek súlya alatt.

Keleten a Főnix felderítők sorra tűnnek el az árnyak között, a Holtak Városának néma falai mögött pedig valami ősi és idegen moccan meg. Miközben a navgotok seregei az Onorsi Királyság határainál gyülekeznek, egy név visszhangzik a sötét folyosókon: Sevrius. Az áruló, aki talán csak egy bábu egy ismeretlen kéz sakktábláján.

Egy világ, több sors, Radagas két végpontján.

Északon, a dzsungel fojtogató mélyén Corsek Dranom, a Silasi Birodalom kitaszított kapitánya vívja saját háborúját. A becsületétől megfosztott, hamis vádakkal űzött harcos fejére vérdíjat tűztek, testében pedig mérgezett nyíl tüze ég. Amikor a sors a Tilesion falu fegyvertelen lakói közé veti, azok közé, akiknek felmenőit egykor az ő hazája mészárolt le , Corsek válaszút elé kerül. Megszökik a bűntudata elől, vagy az ártatlanok védelmében elszabadítja a silasi harcmesterek legvéresebb titkát? Ha felveszi a ritmust, és belekezd a Halál Táncába, nincs visszaút: az erő, amely megmenti a falut, felemésztheti a lelkét is.

Délen, a fagyos sárban gázolva Bran'Daan Doonstarl herceg vezeti seregét a lázadó Coretossen ellen. A trónörököst nem a stratégia, hanem a bizonyítási vágy és a gőg hajtja, hiába intik óvatosságra a megfáradt főkapitányok, ő a Tomber-hegy véres lejtői felé menetel. A herceg még nem tudja, hogy apja birodalma kártyavárként omolhat össze Abbysus mágiája nélkül, és a győzelem, amire vágyik, hamuvá válhat a markában.

A mágia és a kardok évezredes szövetsége felbomlott. A fekete vér és a bosszú