Alex és Noah története nem egy átlagos tündérmese. Ez a sztori ott kezdődik, ahol a legtöbb véget ér: a romoknál. Noah gyerekpszichológus, és minden vágya hogy örökbe fogadjanak egy gyereket a párjával. Alex, a sikeres, ám érzelmileg analfabéta és munkamániás informatikus, lassú elhidegüléssel és egy végzetes hibával lerombolja mindazt, amit hét év alatt építettek. Alex soha sem akart gyereket. Noah, aki megelégelte a másodhegedűs szerepét Alex mellett kilép a közös életükből, hogy végre megtalálja önmagát. „ - Mi ez? Mac and cheese? Tegnap is ez volt, nem? - Nem, tegnap Hamburger volt, de azt is egyedül ettem meg. - szúrtam oda neki. - Ne kezdjük el, kérlek. Fáradt vagyok. - Én is fáradt vagyok, Alex. Belefáradtam abba, hogy csak a nevedet látom a postaládán, de az arcodat már alig. Együtt lakunk, mégis egyedül ébredek és egyedül alszom el minden áldott nap. Tudom hogy utálod a témát de beszéltem az igazgatónővel az óvodában, és szóba került az örökbefogadás folyamata... tudod, csak úgy elméletben. Azt mondta, hogy... - Noah. Hányszor kell még elmondanom? Nem akarok gyereket. Se elméletben, se gyakorlatban, se most, se tíz év múlva. Nézz körbe! Alig látjuk egymást, én éjjel-nappal dolgozom, hogy ezt a színvonalat fenntartsuk, te meg egy óvodában játszol napi négy órát. Szerinted hiányzik ide egy üvöltő kölyök, aki még ezt a kevés nyugalmamat is elveszi? - Nem játszom, Alex, ez a munkám. Segítek a gyerekeknek feldolgozni a traumáikat. És nem "kölyök", hanem egy emberi lény, akit együtt nevelhetnénk... - Nem. Felejtsd el. Ez a téma le van zárva. Ha ennyire gyerekre vágysz, foglalkozz velük a munkahelyeden, de ide ne hozz haza semmi ilyen ötletet. Elegem van abból, hogy minden vacsoránál ezt a lemezt pörgeted. Ha érdekel a folytatás az első fejezet már kint van.
More details