Egy lány mindennapjai!

Május 2. [Szombat]
Kinyitottam a szemem azt sem tudtam hol vagyok. A szobámban sötét van, a telefonom után matatok az ágyamban.
– Zéééééééé! – Hallottam a nevem lentről, ki az a nem normális a szombaton felkelt. Mondjuk magamtól keltem fel, de akkor is! Lau hangja volt, hogy kerül az ide?!
– Hagyjál békén! – kiabáltam vissza. Miért nem hagy aludni? Hol a telefonom? Egyáltalán hány óra van?
– Délután három óra van Zé! Ideje indulni! – halottam Laura hangját az ajtóm túloldalán.
– Akkor is hagyjál! – mondtam kómásan. – Várj! MI? Délután három? – kiabáltam kétségbe esetten.
Nyílt az ajtó, Lau belépett majd halkan lépkedett az ágyam felé.
– Nyugi, a bolt még nyitva van. Simán veszünk ballagási cipőt, de még a fodrásszal beszélni kell. Meg még a körmössel is. – mondta nyugodt hangon Lau. Kicsit megnyugodtam. Tudom, hogy csak egy hónap múlva lesz, de szeretem, ha hamarabb megvannak a dolgok: D
– Okééé. Mennyi időm van elkészülni? – kérdeztem álmosan.
– Őszintén? Amennyire én gondoltam 3 perc – nevetett Lau – De mivel ismerlek, kapsz tíz percet. – mondta „kedvesen”