A kőbe vésett eskü

Egy ősi törpeváros, Sziklavár mélyén megrendül az egyetlen bizonyosság, amelyre egy nép évezredek óta épít: a kő emlékezete. Bramgor Kőemlékező, az Emlékezők csarnokának mestere felfedezi, hogy a halottak nevei már nem válaszolnak. Ami eddig örök volt, most hallgatni kezd.
A Tanács előtt feltárul a felismerés: nem a kő romlik, hanem maga a világ változik. Az emlékezet - amely eddig szilárdan a hegyekhez kötődött - lassan széthullik. Egy váratlanul érkező tünde, Aelir, magyarázatot és egyben veszélyes megoldást hoz: az emlékeket meg kell osztani, különben eltűnnek. A törpék kőmágiája és a tündék időmágiája együtt képes lehet megőrizni azt, amit a világ már nem tud megtartani.
Az alku ára azonban súlyos: egy emléket fel kell áldozni.
Bramgor vállalja a döntést. A Mélykovács ősi termében megszületik egy relikvia: a Mag, amely megőrzi az emlék egyik felét, míg annak „Árnyéka" szabadon vándorol a világban. Az első áldozat személyes és visszafordíthatatlan - Bramgor lemond egy fontos emlékéről, és ezzel megindít egy folyamatot, amely túlmutat egyetlen népen.
Az alku működik: a kő ismét válaszol. De az emlékezet már nem teljes. Egy része örökre elveszett... vagy talán csak máshol él tovább.
Évek múltán Bramgor megérti a döntés valódi jelentését. A törpék nem csupán megőrizték a múltat - megosztották azt a világgal. Az emlékezet többé nem kizárólag az övék, hanem egy történetté vált, amely vándorol, változik, és egyszer majd valaki más kezében nyer új értelmet.
A Kőbe vésett eskü egy lassú, filozofikus fantasy történet az emlékezetről, az időről és az áldozatról - arról, hogy mi történik, amikor a múlt már nem maradhat érintetlen, és a jövő ára az, hogy meg kell osztanunk azt, akik voltunk.