The Past We Suffered

Gondolkoztatok már azon, vajon hol lennénk most, ha annyi évvel ezelőtt István király helyett Koppányt fejedelemmé választják? Ha 997-ben a harcok közepette Koppány legyőzi Istvánt? Vajon mi minden változott volna? Tényleg megszűnünk létezni? Tényleg elsodortak volna a történelem viharos évei?
Vajon mi történt volna akkor Mohácsnál? Dózsa György sorsa megváltozott volna? És Rákóczié vagy Kossuth Lajosé? Milyen lenne most az országunk?
Ez a nehéz az időutazás témájában. Ha lényeges és fontos eseményeket nézünk, és meg szeretnénk valamit változtatni, nem tudhatjuk biztosra mire térünk vissza a jövőbe. Nem lehet csak úgy meggondolatlanul vissza szambázni a múltba és megváltoztatni azt. Bármilyen forgatókönyvet lejátszottam eddig a fejembe, az nem működött. Rosszabbnál rosszabb végkifejleteket kaptam, és ez megrémített. Hogy tudok így bármit is csinálni?
Itt volt a határidő, a napokban lesz az együttállás és még mindig nincs egy kész tervem. Persze a lényeget tudom. Visszamenni, megtalálni akit keresek és megakadályozni a halálát.
Rengeteg buktatója, kockázata van ennek. Olyan sok helyen félresülhet a terv, kezdve ott, hogy varalmit elszámoltam és nem jó időben érkezek vissza. De ha oda is találok akkor is, a régi Magyarország, az emberek, az állatok, a vidék... sok minden, nagyon sok minden halállal fenyegethet engem. Az is lehet el sem érek a célomig és valaki megtalál, rám támad, megöl.
Én viszont elszántabb vagyok mint bárki. A lelkemet nem hagyja nyugodni a vágy és az igazságérzetem. Túl szigorú, túl kegyetlen sors jutott az embereknek és a vezérüknek. Miért ne élhetne tovább?
Legalább meg kell próbálnom.