A hárem kincse

Amikor Jungkook kézen fogta, egyszerre volt jól eső, és félelmetes az érzés. Összerezzent a szerencsétlen éjszaka gondolatára. Az a kéz, egyszer volt már vele erőszakos és könyörtelen. Viszont akármennyire erőltette a az emlékezetét, egyszer sem látta Jungkook arcát, csak a démon hangját hallotta, és az erősen szorító karokat érezte.
A kéz a kertben - lágy volt. Óvatosan vezette a lépcső felé, és maga elé engedte. Jungkook tenyere a derekához ért, de az egész csak egy pillanatig tartott. A bőre még az ágyban fekve, órák múlva is bizsergett. Egymás mellé ültek, nagyjából kartávolságra. Jungkookot nem érdekelte a nadrágja, nem izgatta, hogy a tetőtől koszos lesz. Hiába porolta le, a térdénél még mindig látszódott halványan a kert pora. Annyira természetes és közvetlen volt vele, mint a látogatásakor. Teljesen más személyiség, mint aminek gondolta. Kedves, férfias, ugyanakkor a melegbarna szempár, ártatlan csillogással figyelte az ő szemét. Megkérdezte tőle, hogyan tetszett neki a megnyitó, és izgatottan várta a választ. Számíthat egy háremszolga véleménye? Jungkook a kezét tördelte, aztán szuszogva-boldogan nevetett. Az éjszakai égre mutatott, az egyik csillag felé. Amíg Jimin az égboltot figyelte, a füle mögé tűzte a kezében szorongatott rózsát. Akkor csókolta meg először a halántékát.

Figyelem! A könyv szigorúan 18 felettieknek ajánlott!