Maffiába Esve [Befejezett!] [Átírás Alatt ]
„Szerettél valaha?" - üvöltésem megtölti a teret, visszaverődik a falakról.
A levegő megfeszül, mintha a világ is visszatartaná a lélegzetét.
„Igen." - alig hallom, olyan halk. A szó remeg, suttogásként szakad ki belőle, mintha fájna kimondani.
„Még mindig szeretlek." - teszi hozzá, a hangja elcsuklik. A szemeiben valami fény villan, amitől egyszerre akarok közelebb lépni és messzire rohanni.
„Akkor miért taszítottál el?" - szinte sziszegve ejtem ki a szavakat. Az ujjaim ökölbe szorulnak, a mellkasomban dübörög a szív.
Ő lehajtja a fejét, árnyék borul az arcára.
„Mert... rossz ember vagyok. Nem vagyok neked való."
A szavak lassan, darabokban hullanak ki belőle, mintha minden egyes betű széttépné belülről.
Elnevetném magam, de csak egy rekedt hang tör ki belőlem:
„Jaj, te..." - és érzem, ahogy a szemem sarkában égni kezd valami.
A csend mindent elnyel, csak a kettőnk zihálása marad. A kimondott szavak ott lógnak közöttünk, láthatatlan szálként, ami egyszerre fojtogat és köt össze.
-------
Thomas
Sosem voltam szent. Az egyetem rosszfiúja vagyok: menő, ravasz, akit sokan félve néznek. Azt hittem, semmi sem fog megrémíteni - aztán jött ő, és felborított mindent.
Michael
Sok ember vére tapad a kezemhez; próbálok mindent lemosni, de nem jön le. Átélek dolgokat, amikhez soha nem akartam kötődni; azt hittem, soha nem szeretnék igazán. Aztán beléptem az életébe - és minden megváltozott.
Minden jog fentartva nekem. Kitalált szereplők és történet. Barmiféle hasonlóság más sztorira csak a véletlen műve.😊