Pokol Urai: Ăj generĂĄciĂł - Az örökösök ( novella)
đłđđđ, đ©đđđđđ đÌđ đłđđđ đđÌđđđ, đđ đŹÌđđđđđđ đ
đÌđđđđ.
Tizenöt Ă©ves, amikor megtudja, hogy a sorsa mĂĄr eldĆlt: egy nap hozzĂĄ kell mennie a KĂĄosz HĂĄzĂĄnak örökösĂ©hez, Darius lordhoz, hogy a kĂ©t hatalmas dĂ©moni csalĂĄd viszĂĄlya vĂ©gre lezĂĄruljon. GyƱlölik egymĂĄst, mĂ©gis kĂ©nytelenek megtenni, amit kell, hogy a bĂ©ke fennmaradjon. EgĂ©szen addig, amĂg az eskĂŒvĆ elĆtti napon rĂĄ nem talĂĄlnak valamire, ami talĂĄn menekĂŒlĂ©st jelenthet az örökkĂ© tartĂł hĂĄzassĂĄgbĂłl.
đŻđđđ, đšđđđđđ đÌđ đŹđđ đđÌđđđ, đđ đšđđđđđÌđ đ
đÌđđđđ.
Hela mindig is jobban szerette Szephidje hĂĄtĂĄn bejĂĄrni a mĂ©lysĂ©geket, Ă©s megakadĂĄlyozni, hogy a dĂ©monok kiszökjenek a TartaroszbĂłl, mint bĂĄlokon mosolyogni Ă©s kĂ©rĆket vĂĄlogatni. Egy ilyen estĂ©lyen talĂĄlkozik, Alec-el a Dommiel hĂĄz örökösĂ©vel, a Pokol egyik leghidegvĂ©rƱbb Ă©s legkegyetlenebb ĂtĂ©lthozĂł csalĂĄdjĂĄnak sarjĂĄval, Ă©s kĂ©sĆn jön rĂĄ, hogy olyasmit indĂtott el, amirĆl sosem hitte volna, hogy vele is megtörtĂ©nhet.
đčđđ, đŻđđđđđ đÌđ đČđđđđđ đđđ, đđ đ°đđđÌđđđÌđ đ
đÌđđđđ
Mindig is Ă©lvezte, hogy a valĂłsĂĄgot kedve szerint hajlĂthatja, Ă©s kĂŒlönös örömĂ©t lelte abban, ha illĂșziĂłival kibabrĂĄl mĂĄsokkal. Ăm amikor anyja egyik templomĂĄban talĂĄlkozik egy emberrel, Aviellel, minden megvĂĄltozik. A lĂĄny gyönyörƱ, Ă©s az elsĆ pillanattĂłl kezdve ĂĄtlĂĄt Rae minden illĂșziĂłjĂĄn. EzĂ©rt titokban követni kezdi Ćt a földön, hogy kiderĂtse a titkĂĄt, Ă©s hogy vĂ©delmezze...