Kedves Nyájas Olvasó, A társaság mindig is kiváló kertész volt. A kellemetlen igazságokat gondosan kigyomlálta. A botrányokat virágokkal takarta el. A titkokat pedig olyan mélyre temette, hogy idővel még saját maga is elhitte: sosem léteztek. Milyen veszélyes szokás. Hiszen nincs olyan gyökér, amely örökké a föld alatt maradna. Elég egyetlen repedés. Egyetlen név. Egyetlen rosszkor feltett kérdés. És a múlt újra virágba borul. Mondják, a szezon legfontosabb eseménye az lesz, ki nyeri el Őfelsége figyelmét. Bájos feltételezés. Én azonban mindig is úgy véltem, hogy a legizgalmasabb játszmákat nem a báltermek közepén, hanem a csukott ajtók mögött játsszák. Ahol egy mosoly lehet fenyegetés, egy tánc lehet alku. Egy szerelem pedig... ítélet. Mert mit sem ér a szív, ha a múlt már régen döntött helyette. És mit sem ér a kötelesség, ha egyszer szembetalálja magát a vággyal. Vannak nevek, amelyeket nem azért őriz a történelem, mert biztonságban akarja tartani őket. Hanem mert fél tőlük. Egy biztos... Mire ez a szezon véget ér, London már nem ugyanaz a város lesz. És attól tartok, kedves olvasó... Ön sem.
Más detalles