Tavasz búcsú

Az idei tavasz elképesztően mély hatást gyakorolt rám. Március elsején kezdtem el írni a válásom, a gyász folyamat feldolgozásáról. Akkor úgy éreztem, hogy a Tavasszal együtt indultam el.
Azóta megtartott, felépített és tanított, hogy hogyan tudok leülni magammal egy asztalhoz és, hogy akár a legelviselhetetlenebb fájdalom közepén is hogyan tudom magamat választani, megélni ezáltal az érzelmeimet, a félelmeimet. Hogyan tudom újrakezdeni és felépíteni immáron a saját életemet.

Május végén írtam egy "búcsú levelet" a Tavasznak, ebben összefoglaltam mindent, amit fontosnak tartok az elmúlt három hónapommal kapcsolatban.
A szokásos módón: Tabumentesen és kíméletlenül őszintén.

Te, aki a fákba, természetbe új életet lehelsz - életet leheltél belém.
Soha nem felejtelek el! Jövőre találkozunk.