Minden oké, Stan...

A barát, az mindig barát marad... talán örökké. Talán akkor is, ha nem akarjuk. Stan is egy ilyen személy. Ha kidobom az ajtón, bejön az ablakon. Amikor A-t mond, rögtön utána B-t is. Ha kulcsra zárom a szobám ajtaját, beférkőzik az ajtó alatti résen keresztül. Bolond néha, de ezt senki sem látja. Egyedül csak én foglalkozom a bohókás fejével. Elég kemény, tekintve, hogy tizenhét évesen már egyedül él, de azért jól esik neki a szobám padlóján üldögélni és arra várni, hogy befejezzem a zuhanyt. Az éjszakákat együtt vészeljük át, a végzős napjainkon pedig közösen unatkozunk. Stan mindig kitalál valami programot, amit a suli helyett lehet csinálni. De érdekes módon mindig csak engem vesznek elő miatta... Őt sosem vonják felelősségre.