Az Egyetem Hangjai

Az Egyetem Hangjai

  • WpView
    Reads 971
  • WpVote
    Votes 139
  • WpPart
    Parts 24
WpMetadataReadOngoing
WpMetadataNoticeLast published about 4 hours ago
Vannak emberek, akik úgy nőnek fel egymás mellett, hogy egy idő után már senki sem tudja, hol végződik az egyik története, és hol kezdődik a másiké. Alita West és Esthon Colt egész életükben ott voltak egymásnak. Két szomszéd. Két legjobb barát. Két ember, akik kívülről nézve pontosan ismerték a másikat. Legalábbis ezt hitték. Mert a felnőtté válás nemcsak új lehetőségeket hoz magával, hanem titkokat, veszteségeket, hibákat és olyan döntéseket is, amelyek lassan megváltoztatják még a legerősebb kötelékeket is. Miközben Alita a zenében próbálja megtalálni önmagát, Esthon egyre inkább elveszik a saját útkeresésében. Mindketten ugyanabban a városban élnek, ugyanazokat az utcákat járják, mégis napról napra távolabb kerülnek attól, ami valaha természetes volt közöttük. És néha a legnehezebb dolog nem az, hogy elveszítünk valakit. Hanem az, hogy végig kell néznünk, ahogy lassan idegenné válik. Sok történetet hallottunk már a legjobb barátokból lett szerelmesekről. De mi történik akkor, ha a történet nem ott ér véget? Mi van akkor, ha a legjobb barátokból szerelmesek lesznek... majd újra barátok... végül pedig semmivé válnak egymás számára? Egy történet barátságról, családról, zenéről, gyászról, hibákról és azokról az emberekről, akik akkor is nyomot hagynak bennünk, amikor már nem tudjuk, hogyan érjük el őket.
All Rights Reserved
#16
love
WpChevronRight
Join the largest storytelling communityGet personalized story recommendations, save your favourites to your library, and comment and vote to grow your community.
Illustration

You may also like

  • 𝓝𝓮𝓶 𝓿𝓪𝓰𝔂 𝓪𝔃 𝓮𝓼𝓮𝓽𝓮𝓶... 𝓿𝓼𝓰𝔂 𝓶𝓮́𝓰𝓲𝓼
  • A Fekete Vipera
  • KÉSTÉL - Nagy Márk szemszögéből |✓
  • Neon Csillag ✔️
  • Behálózva
  • Utóirat: Utállak
  • Fájdalmas Kötődés💎
  • Blackbourne Academy
  • Captivity - Rabod vagyok
  • Örökké a tiéd!

Nash még közelebb lépett, lassan, szinte szándékosan, mintha élvezné, ahogy Aurora hátrál előle, egy lépés... még egy... míg végül a lány háta a falnak nem ütközött, és onnantól nem volt hova mennie. - Miért menekülsz? - kérdezte halkan. Aurora hirtelen nem tudott megszólalni, a hang elakadt a torkán, a levegőt kapkodva vette, mintha túl kevés lenne a tér, túl sok minden történne egyszerre benne. Nash karjai a falhoz értek, pontosan Aurora két oldala mellett, és ezzel teljesen körbezárta őt, anélkül hogy hozzáért volna... mégis minden porcikája érezte a közelségét. Aurora szíve hevesen vert. Túl hevesen. Remélte, Nash nem hallja. - Nem... nem menekülök - suttogta végül, de a hangja nem volt meggyőző. Nash halványan elmosolyodott, közelebb hajolt, épp csak annyira, hogy a szavai a lány ajkainál érjenek célba. - Hazudsz - mondta halkan. - A tested teljesen mást mond. Aurora nyelt egyet, próbálta elfordítani a fejét, de a fal megállította, és Nash túl közel volt ahhoz, hogy igazán el tudjon húzódni. - És szerinted mit mond? - kérdezte végül, kihívóbban, mint ahogy érezte magát. Nash tekintete végigfutott rajta, lassan, szinte tapinthatóan. - Azt... hogy nem is akarsz elmenni - felelte. - Csak azt akarod, hogy utánamegyek. Aurora szemei egy pillanatra elkerekedtek. - Elég nagy az egód - próbált visszavágni, de a hangja lágyabb lett a kelleténél. Nash közelebb hajolt, most már annyira, hogy Aurora érezte a leheletét a bőrén. - Nem egó - suttogta. - Inkább... tapasztalat. Aurora lélegzete megakadt. - És mit kezdesz ezzel a... tapasztalattal? - kérdezte halkan. Nash ajkai egy hajszálnyira megálltak az övétől. - Attól függ... - mondta lassan. - Te meddig akarsz menekülni? Aurora szemei az övére siklottak. És most először... nem lépett hátra.

More details
WpActionLinkContent Guidelines