.

Pokháló

Már csak ennyi maradt

Már csak ennyi maradt
Hogy pókháló takarja a régi falat...
Hol egykor zaj volt és öröm
Most pókháló van és némaság,nagy csönd

Már csak ennyi maradt a múltból
Nem játszanak gyerekek és nincs többé zaj szó
Harang jelzi az ebéd idő kezdetét
De behívó szó már nem
játsza a zenét.

Már csak ennyi maradt,egy régi szék
De ezen a széken már senki sem foglalja a helyét.
Nincs többe munka, ezernyi fárasztó nap
Mert ebből ez emlékből,nincs több pillanat.

Már csak ennyi maradt... egy tárgy a sarokban
Egy tárgy amiről azt hittem ,hogy használni fogom a mindennapokban
De az idő döntött és le zárta a múltat
Nincs többe remény ,megszűnt a munka.

Már csak ennyi maradt és én nézem ahogy régen még ott játszottunk
Ha nem volt épp dolog idő ,fogócskáztunk.
S téglák néha biztos falat jelentettek
De szalonnát sütöttünk mikor le szállt az este.

Ennyi maradt, egy hang és kép egy emlék és nem más
Nem építünk többe homokvárat és nem szedünk több gombát.
S talán nem is ez hiányzik csak furcsa az emlékek között járni
Mert régen azt hittem együtt elérhetünk bármit.

De ennyi maradt nekünk,egy csöndes,lassú fájdalmas múlt
Ahol régen még a parázs is gondolt egyet és nagy lángra gyúlt.
Ahol a testvériség nem csak vér alapján jött szóba.
Hanem minden rossz és jó pillanatban testvéreim voltak.

S már nem vágyom erre az életre de nehéz elhinni ,hogy ennyi maradt csak
Hogy nincs többe munka ,nincs többé zaj.
Pókhálós lett az élet és le hullot a lepel
S ennyi maradt csak fenn,ennyi maradt nekem.