Végjáték

Daisy Campbell: Egész eddigi életemet a jégpálya mellett töltöttem. A bátyám az egyetem leghíresebb jéghoki játékosa, és mint én büszke húg ként minden meccsen ott szurkoltam. Soha nem érdekelt ez a sport, mindig nyűg volt el mennem.
Hogy miért?
Mert minden alkalommal találkozott a takintetem a bátyám legjobb haverjáéval.
És utálom látni hogy mindig rám néz azzal az öntelt vigyorával.
De nem csak a hónapos meccseken, még a saját otthonomban is össze futok vele. Egyszerűen taszítódom a közelségétől, de néha mintha bizsergés uralkodna rajtam ott.. ahol megérint.

Jordan Wellington: Minden lány a térdén van előttem a campuson. Sokan csak a szexi hokis srác ként emlegetnek, és nem igazán tudják ki is vagyok a meccsek és az egyetem mellett.
Egy lányt leszámítva.
A gyerekkori barátom húgát.
A család kicsi szűz Daisy-ét.
Mivel a napjaim nagy részét nálluk töltöm, minden lépését nyomon tudom követni.
Tudom mi a kedvenc édessége, és tudom hogy a romantikus sorozatok a kedvencei. Amiket előszeretettel néz, és álmodozik hogy egyszer ő is átélhet.
Talán velem.

!Minden jog fenntartva!