Calypso

A csillárok fényében fürdő palotákban a legkönnyebb megfulladni.

Odessa fél évvel ezelőtt egy élő kísértetté vált, amikor édesanyja szíve váratlanul megállt verni, a gyász fekete leple alá pedig alig egy héttel később egy idegen nő fehér menyasszonyi fátylat kényszerített. Az apa eladta a könnyeit a felejtésért, Odessa pedig hat hónapra egy önkéntes börtön sötétjébe temetkezett. Ám a luxus aranykalitkája nem védhet meg örökké.

Amikor egy fényűző gála éjszakáján a lány végre kilép a reflektorfénybe, a kastély alakjai torznak tűnnek számára, a birtok masszív falai között a halál nyújtja felé a kezét. Egy csuklyás bérgyilkos pengéje villan, de a sors egy kegyelmes pajzsot emel Odessa elé: a gyűlölt mostoha hűséges árnyékát, Balthazart. A megmenekülés nem megváltás, hanem egy vérrel írt szerződés. A rettegés pillanatában Odessa foga mélyen a fiú vállába mélyed - egy kitörölhetetlen, húsba vágó pecsét, amely örökre egymáshoz láncolja a vadat és a megmentőjét.

A kastély falai mögött azonban elszabadul a paranoia pestise. Odessa biztos benne, hogy a mostoha keze mosta tisztára a gyilkos fegyvert az anyja halálakor. De a sötétségben minden tükör torzít. Balthazar olyan kezeken látja meg a vérfoltokat, amelyekben Odessa vakon bízott: a testét gyógyító magánorvosén és az otthonát gondozó bejárónőén. A mostoha gúnyos mosolya fojtogató hurokként szorul a nyakukra, a múlt kísértetei pedig nem nyugodnak.

Amikor Balthazar meglepetést szervez Odessának nem minden történik úgy, ahogyan azt ő eltervezte. A múlt kapaszkodót talál rajtuk és lerántja őket a mélybe fagyos fogaival és hulla szagú leheletével.

Talán már senkiben sem lehet megbízni.

Vajon Balthazar a lány letört szárnyú őrangyala, vagy a legelső támadó porrá lett teste egy még sötétebb csapda kezdete ebben a selyembe öltöztetett, véráztatta