Bad idea, right? [Marics Peti ff.]

Mindig azt hittem, hogy az én életemben legalább egy dolog biztos.

Az, hogy pontosan tudom, kit nem akarok az életemben.

Aztán egyetlen meccs, egyetlen rossz pillantás és egyetlen ismerős arc elég volt ahhoz, hogy minden megváltozzon.

Ő arrogáns.
Idegesítő.
Túl magabiztos.
És pontosan tudja, milyen hatással van az emberekre.

Én viszont nem vagyok hajlandó közéjük tartozni. Vagy legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal.

Mert amikor valaki a bátyám legjobb barátjaként kerül az életembe, hirtelen mindenhol ott van. A folyosókon. A meccseimen. A barátaim között. A telefonomban.

És ami a legrosszabb? Mintha kifejezetten élvezné, hogy az őrületbe kerget.

Én pedig esküszöm, hogy utálom.

Csak azt nem értem, miért dobban nagyobbat a szívem minden alkalommal, amikor rám néz. És miért kezdenek pillangók verdesni a hasamban, ha a magától kitalált becenevemen szólít.

Talán vannak emberek, akiket nem azért küldenek az életünkbe, hogy megszeressük őket.

Hanem azért, hogy megtanítsák: Néha a gyűlölet és a szerelem között sokkal kevesebb van, mint hinnénk.