"Szükségem volt a száján át kifújt levegőre, hogy én is lélegezni tudjak. (...) Megcsókoltam, és az ajka éppúgy elnémította lelkem fájó kiáltásait, mint legelőször. Hogy a magány csalogatott-e hozzá? Ma se biztos. Semmi sem biztos, csupán az, hogy ott akartam lenni vele."
Daniel egy hideg, eldugott amerikai kisvárosban kezd új életet, a háta mögött akarja hagyni a múltját. Családra lel Maya személyében, és megismeri a nő unokaöccsét, Jordant. Minél több időt tölt náluk, annál közelebb kerül a fiúhoz. Rájön, hogy nem az a buta kölyök, akinek tűnik. Sajnálja őt, mert elveszítette a szüleit, és észreveszi, hogy a tragédia még mindig hatással van rá.
Daniel tanárként dolgozik egy gazdag iskolában, és amikor először látja Jordan festményét meglepődik. Tetszik neki a régi technika, amivel alkot, és felfedezi, hogy az érzéseit hasonlóan viszi a vászonra, mint ő. Rádöbben, hogy Jordan nem csak korban idősebb a társainál, gondolkodásában is érettebb. Ez számára szerencse és átok egyben, mert közben aggasztja, hogy túl sokszor jár a fejében, megjelenik álmában. Nem ismer önmagára. Nyitva áll előtte az út Jordan felé, aki már nem gyerek és nem tapasztalatlan, de ez a szabadság egyre hangosabbá teszi a lelkiismeretét.
Danielt először a Rózsák alkonyatkor c. regényemben mutattam meg, ami 2023-ban jelent meg kiadói gondozásban.
All Rights Reserved