Corpus Dracotemporis

Van egy pont, ahol a dolgok már nem azok, aminek látszanak. Ahol a méreg talán orvosság, a seb emlékezet. Ezek a versek ebből a bizonytalan, átalakuló térből indulnak. A föld alól. Egy szunnyadó anyagból. Ez egy laboratórium, ahol a feketéből fehér lesz, a fehérből vörös, vagy talán éppen fordítva. Ahol az anyag nem marad meg annak, aminek született. A kérdés: mi marad belőlünk, ha mindazt feladjuk, amiről azt hittük, hogy mi vagyunk? A Corpus Dracotemporis nem megfejtést kínál. Opus vocalis - egy dal gyűjteménye, amely nem készen várja az olvasót, hanem benne alakul tovább.