Nyolc diák, akik egy életre megjegyezték 2013. szeptember 7-ét.
S mikor lehunyják a szemüket, még akkor sem tudják elfelejteni, hogy mi történt akkor. Akkor, amikor egyikük meghalt, mert bár mindannyian a halálát kívánták, mégse tudja senki, hogy melyikőjük volt olyan bátor, hogy megtegye, hogy megölje Jace Mcleant.
A balesetből csak egy üzenet maradt hátra, ami vagy Jace vagy a gyilkos tollából származik, és a rendőrségnek máris hét gyanúsítottal is számolnia kell, sőt egyikük sem mond igazat. Mindannyian hazudnak, és védik a másikat. De mi van akkor, ha valaki pont a gyilkosnak falaz? Megúszhatja a tettét bűntett nélkül, vagy a rendőrség rájön az igazságra a sok hazugság mellett? S mi van akkor, ha Jace visszatér az élők közé, viszont nem úgy, ahogy mindenki várná? A történet milyen fordulatot venne, ha Jace tudná, vagy legalábbis azt hinné, hogy tudja ki a gyilkosa? Bosszút állna? De vajon kin? Kit tart felelősnek haláláért? A legjobb barátját, a lányt, akit csak kihasznál? Vagy egy olyan személyt, aki elhunyt szerelmére emlékezteti? Esetleg valaki mást?
Egy valami biztos, Jace minden vágya, hogy holtan lássa Sophie-t, azért amit talán nem is Ő követett el, de hogy mi az igazság, arra senki se tudja a választ, mert a sok hazugságban elveszett az igazság… Vajon sikerül Jace-nek a mélybe taszítania Sophie-t? Vagy élete legnagyobb hibáját követi el azzal, hogy hagyja meghalni a lányt? Vagy az érzései a felszínre törnek, s megmenti őt, mielőtt késő lenne? S mi van, ha Sophie halála kell ahhoz, hogy újraéljen? Enged a csábításnak? Egy kérés azonban még hátra van: tényleg az igazi tettest kapta el?
– Ugyan, Sophie! Tökéletes gyilkosság nem létezik.
– Akkor mondd meg, hogy ki ölte meg Jace-t…