I Miss my friend, i miss him so.

Köszönjük Atlanta, fantasztikusak vagytok!
Így fejezte be a Hollywood Undead az Atlanta-i koncertjüket. Gyorsan le rohantak a színpadról, be az öltözöbe...
-Hé Jorell olyan furcsa voltál a koncerten...sőt egész nap az vagy. Mi ennek az oka? Kérdezte Danny.
-Semmi...csak tudod, hiányzik a legjobb barátom. Felelte Jorell.
-Áh szóval legjobb barát? Kérdezte meglepően Johnny.
-Azthittem mi vagyunk a legjobb barátaid...mondta Danny.
-Ez teljesen más srácok. Louis-t már 10 éve ismerem. Szinte vele nőttem fel.-Nyugtatta őket Jorell.
-Aha...persze. Mondta szomorúan Danny, aki a bandából Jorell-t tartotta a legjobb barátjának.
Össze pakoltak, és el indultak az Atlanitai Hartsfield–Jackson nemzetközi repülőtérre. Be chekkoltak, ám amikor meglátták a kijelzőn hogy késni fog a gép, nagyon dühösek lettek, hiszen 20:00 helyett éjjel 2-kor indult csak gép Orlando-ba.
-Áh srácok...még 6 óráig itt dekkolhatunk.-Mondta Charlie.
Jorellnek hirtelen megcsörren a telefonja...azt látja a kijelzőn, hogy "Louis".
Fel vette, és arrébb ment hogy tudjon beszélni...Amikor meghallotta Louis hangját bekönnyezett a szeme.
-Szia Jorell, emlékszel még rám? Kérdezte mosolyogva Louis.
-Szia, Úristen hát persze hogy emlékszek rád! Mondta könnyes szemmel Jorell.
-Csak azért hívlak, mert láttam, hogy ti is Orlando-ba mentek koncertezni. Nos, hát képzeld mi is oda megyünk.
-Micsoda? Ez lehetetlen...
-Hidd el barátom hogy nem az. Ha gondolod össze futhatunk a Brick Store Pub-ba.
-Persze, össze futhatunk. Ti mikor mentek?
-Mi holnap indulunk. Meddig maradtok ott?
-1 hétig. Tudod, kikapcsolódás, koncertezés, stb...
-Értem akkor majd még felhívlak. Jót beszéltünk Haver. Szia Jorell!
-Rendbe, szia Lou.
Teltek, múltak az órák, percek másodpercek, majd eljött a hajnali 2 óra, és nagy fáradtsággal elindultak az A terminál felé. Fel is szálltak, és el Indultak Orlando felé.