-Te? Te voltál az egész idő alatt? Miért nem jöttem rá előbb? Vagy miért nem mondtad már el?-kérdeztem tőle remegő hangon.Ő csak állt ott a sötétben, háttal nekem, lehajtott fejjel és nem szólt semmit.Próbáltam lassan megemészteni a történteket. -Féltem.-suttogta alig hallhatóan. -De mitől? -Attól, hogy ha megtudod, ki vagyok valójában, akkor... -Nem.-mondtam határozottan. -Mi nem?-kérdezte, én pedig lassan mentem felé és a kezeimet a dereka köré tekertem. -Szeretlek.-suttogtam a hátának, és egy apró csókot adtam a szárnyára. Éreztem, ahogy hirtelen beszívta a levegőt.