Eső után szivárvány...

A fejem zúgott, éreztem, hogy többet ittam a kelleténél.
Megkellett keresnem Calumot, hogy vigyen haza. Leszálltam a pultról és átnyomúltam a sok ember között. Calumot a nappaliban találtam a kanapén egy szőke lánnyal az ölében.
- Cal, haza vinnél? Nem érzem magam túl jól...- álltam meg előttük.
Calum idegesen vakargatta a fejét - Figyelj Katy, most mennem kell, de holnap felhívlak - tolta el magától a lányt, aki még mindig görcsösen kapaszkodott belé.
- Kár, hogy elmész - biggyesztette le az ajkát a szöszi.
Mielőtt Calum bármitis mondhatott volna, karon ragadtam és kihúztam a házból.

Mikor haza értünk, Calum leállította a kocsi motorját és felémfordult.
- Bekísérjelek?
- Egyedül is betalálok - forgattam meg a szemeimet.
- Az én Violettem - röhögött fel.
- Hallgass! - csaptam a karjára.
A kocsi ablakán beszűrödő holdfény megvilágitotta az arcát. Abban a pillanatban-lehet csak a sok piától- de úgy gondoltam, hogy nincs nála jobb pasi. Valami ötlettől vezérelve közelebb hajoltam és ajkaimat az övére tapasztottam. Néhány perc habozás után kezeiközé fogta az arcomat és visszacsókolt.
Ez volt az első csókom és a legjobb barátommal történt meg-ezt nem hiszem el.
Mikor levegőhiánytól fulladva elváltunk egymástól, akkor eszméltem fel, hogy mit tettem.
- Ezt nem szabadott volna! - temette a fejét két kezeközé.
- Tudom.
- Nekem mindennél fontosabb a barátságunk, nem cseszhetjük el - nézett rám azokkal a nagy szemeivel.
- Nem is fogjuk - mondtam és kiszálltam a kocsiból, berohantam a házba.
Aznap nem aludtam szinte semmit, és még hánytam is.
Azt hiszem beleszerettem Calumba, a legjobb barátomba.