Szebbnél szebb szavakkal illettek lány osztálytársaim, míg el nem ballagtunk alsó középiskolából. Nem estek jól ezek a szavak, de már megszoktam. őket. Gyakran mondták, hogy menjek a fiúkkal, mert ők barátkozni akartak velem.
A legjobb barátomat BamBi-nak hívták. Azért hívtam így, mert a nevét nem tudtam kiejteni. 6 éves voltam, mikor a szomszédunkba költözött a családjával. A szüleim kerti "Ismerkedjünk meg" partit szerveztek nekik. A bemutatkozásakor nem értettem a nevét, ezért adtam neki a BamBi becenevet. Nem is nagyon szerette, hogy így hívom, de beletörődött. Folyton csak cukkoltam szegényt, de ez nem mindig volt így. Valahogy megbékéltünk egymással, és legjobb barátok lettünk. Egyszer aztán csak eltűntek, anélkül, hogy szóltak volna. Ekkor voltam 13 éves.
De mi történik akkor, ha a gyerekkori barát feltűnik? Ráadásul nem is egyedül, hanem hozza magával a hat legjobb barátját.
Az életem sohasem volt egyszerű, még kevésbé boldog.
Nem volt átlagos gyerekkorom, sőt gyerekkorom sem.
Születésem napjától kezdve abban nevelkedtem, hogy nem vagyok méltó az életre, csak mert lány vagyok. Hamar gyűlölt személy lettem.
Mikor felcsillant egy halovány remény az örömre, mindig jött az apám és emlékeztett arra mért is nem jár nekem.
Így éltem, napról napra, évről évre, bántásról bántásra.
Míg egy nap hihetetlen dolog történt velem. A leghihetetlenebb. Csodának nevezm, pedig egyáltalán nem hiszek benne.
Ha nem velem történt volna meg esküszöm senkinek sem hinném el.
Életem azon pontján, mikor úgy éreztem már minden mindegy és jöjjön aminek jönnie kell, hirtelen egy nemvárt dolog történt. A csoda utolért és egy másik életbe csöppentem. Szó szerint.
𝐀 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐥𝐦𝐚𝐳𝐡𝐚𝐭 🔞 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭 é𝐬 𝐭𝐫á𝐠á𝐫 𝐬𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤𝐚𝐭, ú𝐠𝐲𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐬𝐚𝐣á𝐭 𝐟𝐞𝐥𝐞𝐥ő𝐬𝐬é𝐠𝐫𝐞 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐝!☝🏻