Van még új a Nap alatt 1-2-3
A matekszintfelmérő rémisztőnek tűnhet - de Amadé számára akkor lesz még rémisztőbb, amikor megérkezik Dávid, melléül, rámosolyog és elkéri tőle a tollát.
Amadé tudja, hogy nem jó ötlet beleszeretni egy fiúba, ezért igyekszik nem Dávid borzas hajára, laza félmosolyára és meleg tenyerére gondolni.
Ez nem jön össze, egész szintfelmérő alatt csak a padtársa jár a fejében. De nem lenne jó ötlet beleszeretni egy fiúba, beleszeretni Dávidba, mert az országban borzalmasan elítélik a „más embereket". Meg persze azért sem lenne jó ötlet, mert Dávid egyértelműen hetero, barátnője van, barátnői voltak, barátnői lesznek. Nem a fiúk érdeklik.
Mégis - folyamatosan ölelgeti Amadét, néha még puszit is ad neki, és imádja a haját piszkálni. Elhívja találkozni, elviszi titkos helyekre, szívesen tölti vele a szabadidejét, azt mondja, még senki mellett nem érezte magát ilyen jól.
Amadé egészen addig távol tudja tartani magát Dávidtól és a felé ébredező érzéseitől, amíg egy bulin, egy játék során el nem csattan egy röpke csók... Onnan nincs megállás. Dávid is egyre többet nyit felé, fel-, majd eltűnnek a színről lányok, Amadé pedig egyre jobban belehabarodik ebbe a srácba, aki sokkal több, mint akinek mutatja magát, akire bármikor számíthat, aki a legjobb barátja és akit a világon a legjobban szeret.
Lehet-e jövője a kapcsolatuknak egy ilyen világban? Rájöhet-e Dávid, hogy nemcsak a lányok érdeklik? Megváltoztathat-e mindent egy csók?
Információk:
A történet egy alternatív jelenben játszódik, a karakterek mind kitaláltak, a helyszínek egy része is az. Kicsit disztópia beütése van, de nem ez a fő történetszál.
A történet és a szereplők ismerősök lehetnek Wattpadról: egy másik profilról hozom át a sztorit, kicsit felújítva, megjavítgatva.
Hamarosan betekintőt is olvashattok itt, esetleg egy részletet az előző verzióból.
