Ami maradt

1942, Németország. A történet a hennigsdorfi lányiskola és Napola körül forog, öt ember története forr össze a világégés kellős közepén.
Wilhelm Lichtenberg, a Waffen-SS őrnagya sosem ismert más utat a katonaságon kívül. Iskolaigazgató, altábornagy apja már születésekor kijelölte számára az ösvényt, amelyen azóta is menetel. Csak elismerést és dicséretet hall mindenfelől, tökéletesen végzi a munkáját, a szerelmi élete is tökéletes. De vajon ez a valóság?
Silke Draschner biológiát tanít a hennigsdorfi Frauenschuléban, mit sem érzékelve a háborúból. Az élete jó mederben halad, Wilhelm mellett megtalálta a boldogságot. Azonban hamarosan rá kell döbbennie, hogy az általa ismert idilli világ a felszín alatt velejéig romlott.
Hanna Lichtenberg három éve tanul kitartóan a lányiskolában. Szófogadó, sosem szegülne ellen szülei akaratának. Mindenki irigyeli tökéletes életét: befolyásos apa, SS-tiszt testvér, tehetős rokonok és elit iskola. Valójában tényleg ilyen irigyelni való az élete?
Rudolf Lichtenberg sosem felelt meg az elé támasztott elvárásoknak. Az apja mindig a bátyjához hasonlítja, de bármit csinál, nem érhet Wilhelm nyomába. Mindent megtesz, hogy felhívja magára a figyelmet, de sikertelenül. Hiába hangoztatja, hogy nem törődik mások véleményével, ez nincs így.
Hans Breiner sosem akart a Napola közelébe kerülni. Zenét akart tanulni, amíg újdonsült sógora révén be nem került a nemzetpolitikai nevelőintézetbe. Sikertelenül próbál felzárkózni a végzős osztály diákjaihoz, nem igazán tud beilleszkedni közéjük. Fél a jövőtől és nem ért egyet a rendszerrel. De mégis kit érdekel egy tizennyolc éves fiú véleménye?

Ők öten kevesek ahhoz, hogy megváltoztassák a világot. De ahhoz elegek, hogy egymásnak támaszt nyújtsanak.