Hajnali Emlék

„Odakint már világosodott az ég alja, amikor a fölöttem lévő sorban, még mindig akadt olyan szerencsétlen, aki az álmait kergette. A falon túl egymást követték a vicsorgó szélcsapások, és ezek a zajok az ébrenlét közelében, szinte már eggyé olvadtak a nyomasztó sírás neszével. A mellettem lévő is magánál volt, az oldalára fordulva bámulta a balján fekvő kopasz fejet, és olykor hallottam, ahogy egy-egy részletet elszavalt a Bibliából."