Ha te, kedves látogató egyszer ide teszed szerencsétlen lábaidat, fordul vissza, s menekülj hanyatt homlok, szelelj el, fuss, ahogy csak ép lábaid bírják, és hátra se nézz, mert semmit nem fogsz látni, vagy ha mégis, nem fog tetszeni, ezt garantálom. Sötét, vészjósló madaraink kísérjenek hazafelé vezető utadon, bárhol, is legyen számodra az otthon, az biztosan jobb, mint ez. Sötét kányáink fognak emlékeztetni fülsértő károgásaikkal arra, hogy mit hagytál magad mögött. Meggondolatlan látogatásod árnyai örökké kísérteni fognak.
Ám ha még nem ijesztettelek el:
Isten hozott Júdás vidékén!
"- Fogd be...
- Különben? - Mögülem egy újabb hang hallatszott, én pedig teljesen elvesztettem a reményt, hogy valaha is épségben haza érek.
- Te meg ki vagy? - A fogdosóm is az újonnan érkező felé fordult, ezzel távolabb kerülve tőlem.
- Ahogy hallottam, a hölgy azt kérte, hogy engedjétek el. Nem így van? - Még mindig nem láttam semmit a férfiből, mégis egy fél fokkal nyugodtabb lettem. Talán segít."