Az idő volt az egyetlen szövetségesem és bizalmasom, abben a sötétségben a magány tanított, hogyan legyek türelmes, újra itt állok a saját lábamon, hogy rendezzem a számlát,
Ma igazságot szolgáltatok, ma rendezem a tartozásom.
Pokoliak voltak a napjaim egy helyen, ahonnan nincs kiút,
Értékelték a testem, de az életemet soha.
Minden múltbéli szenvedésem ma erőt ad,
hogy legyőzzek bármilyen vihart és viszályt.
Az idő begyógyította a sebeimet,
Jól figyeljetek, nézzetek rám, azt hittétek, hogy soha nem térek vissza,
minden szót minden érintést ma meg fogtok bánni.
Nem állok meg, míg el nem érem, hogy mindazok, akik bántottak megfizessek könyörtelen leszek, esküszöm, hogy nem adom fel,
én leszek a királynő.
"Szívem a torkomban dobog. Egyszecsak felsikoltok.
-Neeee! - és zokogni kezdek.
A többiek értetlenül néznek rám.
De én tudom mi történik. Egy barátnőm mesélte, hogy a nagyapja kiszökött Auswitz-ból. Ő látott ilyet."
Borító: just_a_bitch_13