Lélekszállító

Rachel.
Ez lennék én.
Csak egy lány a nagy világból, a több milliárd emberből, nem vagyok fontos, ahogy te sem, sőt senki. Ha mást hiszel,
nagyon tévedsz.
A napjaim Texasban töltöm, mivel itt születtem, és költözési lehetőség hiányában itt is élek.
Az anyám drogfüggő, az apám alkoholista. 17 éves vagyok, de néha úgy érzem magam, mintha már 70 lennék és meg
akarnék halni. Meg akarok? Ó de még mennyire. Vagy legalábbis ezt hittem, amíg ténylegesen szembe nem kerültem
a kaszás zord, rideg, fekete köpenybe burkolt alakjával. Rámnézett, ránéztem. Beleröhögtem a képébe, fájdalmas
nevetés volt, nem a jóleső, hasfájdítós fajta. Könnyekben törtem ki és kétségbeesetten hullottam a földre, porfelhőt kavarva.
Üvölteni akartam, de egy hang sem hagyta el a torkom. Egy ajánlatot tett: Vagy ott helyben meghalok és soha többet nem
térhetek vissza a Földre, vagy vele együtt őrzöm a Holtak Birodalmát, mint ember. Választottam.