Meghaltam?Hát persze... [ÁTÍRÁS ALATT]

Volt egyszer egy kislány... Egy gyönyörű, aranyfürtökkel rendelkező csöppség. Na EZ voltam én. A szüleim büszkén álltak mellettem a tanulmányi eredményeim miatt, hogy jó gyerek voltam, ilyesmik.
De minden megváltozott akkor, amikor 14 éves lettem. Rossz társaságba keveredtem, befestettem a hajam feketére, és depressziós lettem.
Elvesztettem a bátyámat. Ez volt az első fájdalom ami ahhoz vezetett, hogy ilyenné váltam. Alkoholista lett, aztán elkezdett cigizni, majd a drog rabjává vált. Jó kis kombináció, nem?
Még így is... ott voltunk neki. Bármiben számíthatott volna ránk, de Ő inkább a kábítószereknél lelte meg az örömét. Tisztában volt vele, hogy ez így nincs rendben, változtatni kéne de nem bírta abbahagyni.
Ez lett belőle... ami az én pusztulásomhoz vezetett.
Akkoriban nem igazán értettem, hogy miért nem lehet abbahagyni? Csak leteszed és kész. Később rájöttem az igazságra.
Ugyanarra a helytelen útra tévedtem, amelyet a bátyám is megjárt.
Elkezdtem inni. Cigizni. Drogozni. Tudtam, hogy nem kéne, de nem bírtam leállni. Az akaraterőm elszállt és csak a boldogságot jelentő tárgyak maradtak. Éreztem, hogy egyedül maradok, mindenki szép lassan kilépett az életemből. Emiatt még jobban magamba fordultam, és minden csak tovább rosszabbodott.
Gyengültem. Testileg, és lelkileg is.
Egyszerűen tönkretettem magam.
Ennek pedig az lett a következménye, hogy 2015. október 29-én meghaltam.